gardrób

  Egyszer csak szakított velem. Egy borús, keddi este Abrahamból kiszakadt a megkönnyebülés amikor azt kérdeztem hogy  el kellene-e költöznöm...Ő pedig csak bólogatott és hevsen mondta hogy igen-igen és mennyire nem jó már semmi közöttünk és milyen jó lesz…

          Nah, akkor beszüntettem most egy időre a drámatagozatos előadást Oféliát kenterbeverő inztenzitású haldoklásos témámmal kapcsolatban. NINCS PARA! De most komolyan. Megviselt hogy bunkó volt és ezt mondta, de hát lelke…

Túlléptem ezen az életen s elhagytalak Ha rám nézel és nem tudnám ki vagy Már elrabolták lelkem különös vad hatalmak Letaszított testemből ami megmaradt Utóíze egy hitnek ami kezed alatt vérbe fulladt.   Ha visszanézel rám, arcaim emlékei széthullanak Semmit se hagyva…

Túlléptük. Túlléptünk mindenen amit valaha gondoltam vagy hittem. Mert persze soha ne mondja az ember hogy soha...de mindenre nem lehet gondolni. Ki az aki ilyenekre gondol? Talán összes perverz, zűrös, szenvedélyes és neurotikus kapcsolatomat űbereltem. Asszem. Mindenkit halálra…